Már gyermekként és fiatal koromban is két dolog érdekelt: a sport és a zene. A zene szeretetét szüleimnek köszönhetem, nálunk sokszor szólt a zene. Ovis koromban, rendszeresen szerepeltem az ovis rendezvényeken, legtöbbször énekeltem. Később iskolás koromban is e két tevékenység mentén haladt az életem. Atlétizáltam, az iskolai versenyeken indultam igen jó eredménnyel, és közben karénekes voltam.
Az igazi szerelem 15 éves koromban kezdődött, amikor elkezdtem kajakozni, és szinte egy időben gitározni is. 18 éves korom körül elég jó beindult a kajak, válogatott lettem, ugyanekkor kis amatőr együttesekben elkezdtem zenélni, inkább csak az örömszerzés kedvéért.
Az élsport teljes egész embert kívánt, így a zene csak hobbi volt egészen addig, amíg be nem fejeztem, a közel tizenöt évig tartó a versenyzést.
29 éves koromban a véletlen úgy hozta, hogy edző lettem az egyesületemben, a Budapest Sport Egyesületben, de már bekerültem az éppen ujjá alakuló Bojtorján együttesbe. Velük indult el a hivatásos zenei életem.
Mára fordult a kocka, a sport vált a hobbimmá, és a zene lett a hivatásom. Nem tudnám a sport nélkül elképzelni az életem, de a zene nélkül sem. Nagyon szeretek alkotni, zenét, szöveget írni, s végig kísérni azt a folyamatot, amikor egy dal egy zenei album megszületik. A legnagyobb öröm és boldogság az, amikor ezekkel a dalokkal másoknak örömöt tudok okozni.
Van még egy dolog, ami fiatal korom óta szintén foglalkoztat, ez pedig a lélek titkai. Ennek köszönhető a „Sikerlélektan” mint önismereti írás létrejötte.
Köszönöm, hogy meglátogattad honlapom!