Sportpályafutás

Az igazi szerelem a sporttal 15 éves koromban kezdődött, amikor elkezdtem kajakozni. Ez elég késői kezdés volt, a többi gyerek általában már 10-12 éves kora körül elkezdett edzésekre járni, de mivel nagyon lelkes és szorgalmas voltam, így 18 éves koromra már junior válogatott lettem. Aztán végig a válogatott tagja maradtam, egészen addig, amíg le nem tettem a lapátot.

Sportpályafutásom nem volt zökkenőmentes. 1980-ban két hazai válogató versenyt is nyertem egyesben, mégsem vittek ki a moszkvai olimpiára, arra hivatkozva, hogy nincs elég nemzetközi tapasztalatom. 1981-ben már kivívtam az indulás jogát a világbajnokságon párosban és négyesben, de sajnos még nem tudtam dobogóra állni. 1982-ben már ezüstérmes lettem párosban, és bronzérmes négyesben. A páros ezüstérmet 1983-ban is megszereztük párommal, Povázsán Katalinnal. Ugyanebben az évben megkaptam az év női kajakozója címet.

1984-ben két számban is versenyeztem volna a Los Angeles-i olimpián, (ekkoriban még csak három versenyszámban indultak a nők a kajak-kenu világversenyeken) ám a magyar kormány úgy döntött, hogy csatlakozik a Szovjetunió bojkottjához, és így nem indultunk az olimpián. 1985-ben egy bronzérem négyesben, és végül 1986-ban mégiscsak sikerült a csúcsra érnem. Montreálban világbajnok lettem négyesben, Kőbán Ritával, Mészáros Erikával és Rakusz Évával.

1987-es világbajnokságon egy második helyre futotta négyesben, és befejezésül végre indulhattam egy olimpián Szöulban 1988-ban, ahol szintén ezüstérmet nyertem négyesben a csapattársaimmal.

Az aktív sportolás befejezését követően 1989-től 1992-ig a BSE, 1993 és 2000 között a KSI utánpótlásedzőjeként tevékenykedtem.