KöszöntőGéczi Erika Sikerlélektan blogja 

Szeretettel üdvözöllek!

Valószínűleg nem véletlen, hogy itt vagy, hogy olvasod e sorokat. Mivel itt vagy és olvasod e sorokat, valószínűleg elindultál önmagad igazi felfedezésére, hogy megértsd miért vagy olyan amilyen, mások miért olyanok amilyenek, s hogy mi miért történik az életedben. Szívből gratulálok ehhez! Végre kezded a saját kezedbe venni a sorsodat, és nem más emberek, hangadók, külső körülmények vagy a média irányítják az életed.

Fotó: Shuttershock.com

Annak idején nagyon gátlásos gyerek voltam. Sokáig szenvedtem ettől, még felnőtt korom elején is. Egészen odáig, amíg az országba el nem kezdtek áradni olyan spirituális és személyiségfejlesztő könyvek, amelyek szép lassan kinyitották a szememet. De a legelső könyv, ami húsz éves korom körül került a kezembe, az a Medjugorje-i látnok gyerekekről szóló könyv volt, akiknek megjelent a Szűz Mária.

Emlékszem, apukámmal rendszeresen jártunk templomba gyerekkoromban. A templom falán bibliai történetek voltak megfestve. Nagyon szép képek voltak. Mindig kérleltem apukámat, hogy mesélje el a képek történetét. Számos csodáról mesélt, amit Jézus tett abban a korban: Betegeket gyógyított, vízen járt, a vizet borrá változtatta. és még számos érdekes, számomra hihetetlen történetet hallhattam. Persze én a kis gyerek agyammal még nem értettem ezeket, és mindig vitatkoztam apukámmal. Nem hittem el, hogy ezek a történetek igazak lehetnek, hiszen gyerekként akkor én úgy gondoltam, hogy nincsenek csodák. Ma úgy mondanám, hogy egy megrögzött materialista voltam, csak azt hittem el, amit láttam. Mindezek után aztán, ez a könyv a látnok gyerekekről valami gátat lebontott bennem. Ugyanis egy komplett kutatócsoport megvizsgálta tudományosan a gyerekeket, és amikor látomásuk volt, akkor műszerekkel megmérték őket, és semmilyen külső ingerre nem reagáltak, ami azt bizonyítja, hogy az ember nem a teste, mint ahogy sokan gondolnák, hanem a testen belül van valami más, valami láthatatlan szubsztancia (a szó jelentése: lényeg), ami sokkal inkább maga az ember. Tehát már itt valami megváltozott bennem.

Aztán a rendszerváltozás után 1989-től csodálatosnál csodálatosabb könyvek jelentek meg hazánkban is, melyek mind abban akartak segíteni, hogy az embereknek kezdjen kinyílni a „szemük”, vagyis a tudatuk. Hát az enyém az nagyon kezdett kinyílni. Tulajdonképpen mit is kerestem? Akkor talán nem tudtam volna megfogalmazni, de ma már igen: Azt a belső békét és boldogságot kerestem, mely független a körülményeimtől, a körülöttem lévő tárgyaktól, emberektől, történésektől, és a körülöttem lévő világtól.

Megértettem, hogy a világ olyan amilyen. Vannak benne jó történések, jó emberek, vannak benne rossz történések kevésbé jó emberek. A világ történésein és a benne lévő embereken közvetlenül nem tudok változtatni. Egy dolgon tudok változtatni: „Azon, hogy Én hogyan reagálok ezekre a történésekre, emberekre”. A lelki béke ilyen egyszerű.

Fotó:Pixabay

Minden embernek van egy énje, és van egy magasabb rendű Énje. Mi a különbség a kettő között? Ahogyan a jógaköszöntés is mondja: „Namaste!”, vagyis „Üdvözlöm a benned lakozó Istenit!” Az igazi ÉN a mindenkiben ott levő Szellem, az Isteni, és ez mindenkiben ugyanaz a Szellem. Az én, akiről te azt gondolod, hogy te vagy (pl. Kovács László lakatos, családapa, aki szereti a rockzenét), az pedig a jelenlegi életedben a személyiséged, az én-képed vagy más néven az egód, amit kialakítottál születésedtől kezdve, mindazzal, amit átéltél, megtanultál, amit gondoltál, éreztél, képzeltél, mondtál magadról, és ahogy mások vélekedtek rólad. Ez az én-kép egy nagyon képlékeny, folyton változó, alakítható felépítmény. Ezt Te is megtapasztalhatod nap, mint nap. Például ha valaki mond valami rosszat rólad, akkor meginoghat az önbecsülésed, lehangolt, szomorú vagy dühös lehetsz. Viszont ha valaki megdicsér, akkor szárnyakat kaphatsz, és jobb teljesítményt tudsz nyújtani bármiben, és így szeretetet és örömöt érzel magad és mások iránt is. De az igazi Énedet nem befolyásolja a világ folyása, és a körülötted zajló történések, hogy ki mit mondott, ki mit csinált. Az igazi Éned, csak békésen szemléli az eseményeket. Ő a szemlélődő. Semmit nem ítél rossznak vagy jónak, csak megfigyel. Ezt úgy tudnád elképzelni, mint a tengert. Az időnként viharos felszín nem befolyásolja a tenger mélyének nyugalmát. Minél inkább ezzel az igazi Énnel vagy képes azonosítani önmagad, annál nagyobb lesz a belső békéd és kiegyensúlyozottságod. Úgy gondolom, ezt nevezhetik megvilágosodásnak, legalábbis számomra az volt. Azt a folyamatot, amikor az ember ráébred az igazi Önvalójára, kettős természetére, és különbséget tud tenni a kettő között.

A Sikerlélektan tanulmányt azzal a szándékkal írtam, hogy tovább adjam mind azt a tudást, amit én megértettem és megtanultam, hogy másoknak is segítsek megérteni és megtanulni, hogy hogyan tudnák ezt a belső békét, kiegyensúlyozottságot kialakítani s megtartani, és ez által egy boldog, sikeres életet élni. A Delphoi jósda bejárata fölött is ez áll: „Ismerd meg magadat!”, és még néhány mondat. Vagyis már abban a korban is tudták, hogy minden ember sorsa önmagából fakad.

A saját életemben sikerült megtapasztalnom ezt a belső békét és boldogságot, s talán te is szívesen megtapasztalnád, ha éppen nem így éled az életed. Tarts velem ezen az úton, ha szeretnéd megismerni önmagad lelki működését, ha szeretnéd ezt a belső békét és kiegyensúlyozottságot megteremteni magadban, és szeretnél egy sikeres, boldog, egészséges életet.

Üdvözlöm a benned lakozó Istenit!